Már a kőkorszaki ember is festette magát. Gondoljunk csak a törzsi jelekre! Persze ekkor még nem a nők, hanem a férfiak voltak azok, akik szépítkeztek.
Amikor azt mondom, hogy Egyiptom, a népszerű nyaralóhelyre gondol és a piramisokra. Egyiptom azonban nem csak erről híres: az ókorban itt szépítkeztek a legtöbbet és a legtöbben. Ekkor már szebbé akartak válni az emberek, letagadni az öregedést, és nem utolsó sorban a higiénia szempontjából is fontos volt.
Az egyiptomiak voltak az elsők, akik használtak kozmetikumokat. Ezt több régészeti feltárás is igazolni tudja, mivel hajgöndörítő csipeszeket, fésűket, festékeket, valamint kenőcsös tégelyeket is találtak a fáraók nyughelyeiben.
A csábítóbb tekintet érdekében az asszonyok fekete festékkel festették be a szempillájukat és a szemhéjukat. A körmeiket kezükön és lábukon is befestették sokféle színű és fajtájú anyagokkal, sőt, ha telt rá, bearanyoztatták.
A finomabb illat eléréséhez illóolaj-féle dolgot csepegtettek a hajukba. Az arcukat piros és fehér festék segítségével rejtették maszk alá. Használtak a mai testápolókhoz hasonló anyagokat, zsírokat, olajokat, hogy bőrük megőrizze folyadéktartalmát, rugalmasságát.
Mezopotámiában, Perzsiában és az Arab-öböl környékén is sok leletet találtak, amik arról árulkodtak, hogy azokon a területeken is sokat szépítkeztek. Sőt, Babilonban a nők még a mellüket is feldíszítették.
Koszmetikosz – ugye ismerősen cseng? Ebből a görög szóból ered a „kozmetika” szavunk. A görögök nagyra tartották a szépséget. Rózsából, citrusolajból, pézsmából, citromból és bazsalikomból készítették illatos olajaikat és kenőcseiket.
A rómaiaknál felettébb elterjedt volt a szőrtelenítés. Nem csak a nők, hanem a férfiak is kivették a részüket az effajta szépségápolásból. Púdereik illatosak voltak, festékeik, melyek fehér és vörös színekben pompáztak, por és kenőcs alakban is megtalálhatók voltak. A púderek azonban ólomtartalmúak voltak, ezáltal, ha rendszeresen használatba került, őrültséghez is vezethetett. Fájdalomcsillapítóként és sebgyógyítóként alkalmazták a mandragórát.
Egy különleges ásatás alkalmával, 2003-ban rábukkantak egy olyan tégelyre, melyben még volt alapozó. Alaposan átvizsgálták, majd kiderült, hogy 40 százaléka állati zsiradék, mely a krém állagáért volt felelős, 40 százaléka keményítő, mely csökkentette a zsír miatti kellemetlen érzést, 20 százaléka pedig ón-oxid, amely az opál fehér szín elérésében volt jelentős.
A bádogedény végül a Museum of Londonban talált otthonra.